Sokan úgy gondolják, hogy a nyelés egy reflexszerű, természetes folyamat, hiszen mindenki tud nyelni. Valóban az emberek többsége – leszámítva azokat, akik nyelése komoly betegség miatt akadályozott -, valamilyen módon tud nyelni. Azonban nem mindegy, hogy hogyan. Beszélhetünk szabályos nyelésről és szabálytalan, azaz nyelvlökéses nyelésről.

A helyes nyelés folyamán az arc, ajak, nyak és nyelv izmai egyensúlyban működnek, harmonikus arcfejlődést és szabályos fogazat kialakulását eredményezik.

Nyelvlökéses nyelés és egyéb szájtéri rossz szokások (pl. szájlégzés, ujjszopás, cumizás, ajakszopás, fogcsikorgatás, fogszorítás, rongyi-, köröm- és ceruzarágás stb.) esetében ez az izomegyensúly felborul, melynek hatására

• az arc és a fogívek fejlődése eltér a szabályostól
• harapási rendellenességek (nyitott harapás, túl-, kereszt-, bulldog-, élharapás)
• fogazati eltérések (kifelé dől, befelé dől, elfordul)
• beszédhibák (pöszeség: interdentális – a nyelv a két fogsor között, addentális – a nyelv a foggal érintkezik, laterális – a nyelv oldal irányba mozdul, valamint orrhangzós beszéd) alakulhatnak ki.

A nyelvlökéses nyelés drasztikus hatással lehet a fogazatra

A nyelvlökéses nyelést a csecsemő- és kisgyermekkorban élettani sajátosságnak tekintjük, hiszen az anyamellről való táplálás másképp nem lehetséges. Előfordulása azonban az életkor növekedésével csökken, és kb. 5 éves korra fokozatosan megszűnik. Ha azonban a nyelvlökéses nyelés a vegyes fogazat kialakulása után is fennáll, már kórosnak tekinthető.

A nyelvlökéses nyelés folyamán a két fogsor nem záródik, a nyelv (helytelenül) a fogakhoz támaszkodik és gyakran a két fogsor, ill. az ajkak közé csúszva láthatóvá is válik. A nyeléshez szükséges vákuum létrehozásához pedig az arc, ajak és nyak bizonyos izmai túlságosan megfeszülnek, míg mások alul működnek. Mindezek együttes hatására harapási és fognövekedési rendellenességek, valamint beszédhiba alakulhat ki.

A nyelvlökéses nyelés és a szájtéri rossz szokások során létrejövő erőhatások

A problémakőr megértéséhez fontos tudni, hogy percenként kb. egyszer, de beszéd, rágózás, evés-ivás során többször, egy nap leforgása alatt akár 1000-2000 alkalommal is nyelünk. Így az állkapcsokra és fogakra naponta 1000-2000 alkalommal is hatást gyakorolnak a különböző irányú és nagyságú erők. Az elülső fogak elmozdulásához mindössze 1,7 grammnyi nyomóerő is elegendő, ehhez képest az alsó ajak 100-300 grammnyi (befelé ható), a nyelv pedig 500 grammnyi (kifelé ható) erő kifejtésére képes. E számok tükrében már nem is meglepő, hogy a hibás izomműködés hatására a fogak elmozdulnak a helyükről, és az állkapcsok növekedése, fejlődése is eltér az átlagostól.

A képeken jól látható, hogy a gyermek nyelve nyelés közben a felső állkapocshoz, illetve a felső frontfogakhoz nyomódik (belülről kifelé ható erő). Ennek következtében a felső állkapocs megnövekedését és a felső metszőfogak enyhe kifelé dőlését okozza. A nyelés közben történő alsó ajak beszívása az alsó állkapocs alul fejlődését, illetve az alsó metszőfogak befelé dőlését eredményezi (kívülről befelé ható erő). Az elváltozások mértéke az erőhatások nagyságától, a rossz szokás gyakoriságától és fennállásának idejétől függően változhat. A nyelvlökéses nyelés terápia nem elegendő a fogak és az állkapocs megfelelő helyretételéhez, a fogszabályozás is szükséges. Azonban a fogszabályozás sem elegendő önmagában a tartós eredmény eléréséhez, mert ha fennmarad a nyelvlökéses nyelés, az rövid időn belül (akár 1-2 év) a fogak visszarendeződését okozza. Ezen kívül, ha a páciens a helyes nyelés technikáját elsajátítja és alkalmazza, a fogszabályozás ideje lerövidül.